Így kezdődött ...

Egyszer, valamikor régen - úgy a 70-es évek legvége lehetett - volt egy alsós, általános iskolás kislány, aki az osztálytársaival és a tanító nénikkel Matiné előadásra indult az iskolából a moziba. Annak rendje-módja szerint párosával vonultak a gyerekek a mozi felé, mikor ez a kislány meglátott egy lila papír darabot az egyik fa tövénél. No, nem volt rest - bár sosem volt különösebben fürge - gyorsan lehajolt érte... Mit ad Isten, a lila papír darab egy 500,- Ft-os volt... A 70-es évek végén... Tudod Te, hogy mennyi pénz volt az akkor?? Hát elég sok.

Csak az érzékeltetés végett: akkoriban ez volt a legmagasabb értékű papírpénz. A kislányban gyorsan tudatosult mindez, de - mivel ott ballagott mögötte az egyik tanító néni is, aki valószínűleg szemtanúja volt az eseménynek - a lelkiismerete nem engedte zsebre tenni a pénzt, így hát szólt a kísérőnek a történtekről. 

Tudom, itt sokan felcsattannak, hogy "ekkora hülyeséget, én rögtön eltettem volna"... de hát ez a kislány már csak ilyen böcsületes volt...

Ezt követően, másnap kihirdetésre került az iskolában, hogy nem veszített-e el valaki ilyen nagy összegű bankjegyet? Ez a mai világban már szinte elképzelhetetlen, de senki sem jelentkezett érte. Úgy látszik akkoriban mások is böcsületesek voltak. 

Hogy mi lett a pénz sorsa? Hát a kislány rövid idő múlva "visszakapta" a talált pénzt, egy igazgatói dícséret kíséretében. 

Itt véget is érhetne a történet azzal, hogy a jó elnyeri jutalmát (ld. igazgatói dícséret), de azért még van egy "csavar" a végén. A kislány szülei - bár őket sem vetette fel a pénz, azért megélhetési gondjaik nem voltak - úgy döntöttek, hogy ha már a gyerek találta a pénzt, akkor azt vegyen rajta, amit ő szeretne, ezért rábízták a döntést.

Mit gondoltok mit vett az 500,- Ft-on a kislány??? Hát nem mást, mint FÉNYKÉPEZŐGÉPET!!!

Sajnos a márkájára már nem emlékszem, de akkoriban ezek a típusok voltak a menők! :)

Ugye a történet végére kitaláltátok ki volt ez a szerencsés kislány? Igen, ha rám tippeltél, akkor nyertél!

Azt nem tudom megmondani, hogy alig 10 évesen milyen indíttatásból döntöttem úgy, hogy fényképezőgépet szeretnék venni a pénzemen, de úgy tűnik már akkor is éreztem, hogy ez szerelem lesz! Persze azóta már nagyon sok gépet elnyűttem, "kinőttem", stb, sőt, most is van néhány használaton kívüli, úgymond divatjamúlt - vagy éppen fénykorát élő?? - analóg gép itt-ott a házban, de a lényeg, hogy fényképezőgépnek lennie kell, mert amit csak lehet, azt meg kell örökíteni az utókornak!!